Gyakorlatilag azt jelenti, amit Katalin már javasolt, azzal az eltéréssel, hogy a magyar címkézési utasításokban nem használják a garantált szót, mivel a megőrzési utótag kifejezi azt. Itt egy idézet:
A fogyasztóvédelmi jogszabályok előírják, hogy a gyártók és a forgalmazók felelősek a fogyasztók megfelelő tájékoztatásáért. A fogyasztót tájékoztatni kell a termék rendeltetéséről, minőségéről, lényeges tulajdonságairól. Jellegétől függően lényeges tulajdonságnak kell tekinteni a méretét, nettó súlyát, összetételét, eredetét, minőség-megőrzési idejét, eltarthatóságának feltételeit, műszaki jellemzőit, használatának, kezelésének módját. A termékrõl a fogyasztó számára készített tájékoztatást, amely minden lényeges információt
tartalmaz, címkének nevezzük. A címkének a terméken történő elhelyezése, illetve a termékhez csatolása a címkézés. Az árucímke elkészítése a gyártó kötelessége. Ha a gyártó az árut nem látja el a meghatározott tájékoztatással és csomagolással, akkor a forgalmazó
köteles azt pótolni. Egyébként ugyanazt jelenti mint a szavatossági idő, csak az angolban jogilag egyértelműbbé tették a kifejezést és a magyarban ezt az angol mintájára új kifejezésként minőség-megőrzési időként kezdték alkalmazni.